Az erős fiú
„Hol hagytam volna? Nem tudta húzni, hát belöktem az árokba, menj csak oda, meg is találod ott. De most adj nekem másik munkát!”
A gazda megparancsolta neki, hogy reggel menjen csépelni.
Igen, igen, de akkor adjon a cséphadarókhoz kötélhuzatot. Az úr hozott egy egész borjúbőrt. No majd a bőrt szalagokra vágta, az egész bőrt egy szalagköteggé fonta, kivágott egy vastag, nagy tölgyfát, rákötötte a fa egyik végére a szalagokat, a másik végére egy nyelet és akkor reggel kiment, megparancsolta a többi cséplőnek, hogy egy helyen gyűjtsék egybe a gabonát, és hagyják ott. Teljes hosszában kiteregették, és a fiú verte a nagy hadaróval, hogy félelem volt még nézni is. Veri, veri – nem olyan sokáig – szinte porrá vert mindent. A gazda nézi, és így gondolkodik: „Nem lesz ebből semmi jó, ha György napig nem szabadulok meg tőle – el kell küldeni.”