A zsugori úr
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szörnyen gazdag úr. És ő annyira zsugori volt, hogy még megnősülni is félt: a felesége túl sokat enne, és olyant, aki semennyit sem eszik, hol találhat? De ugyanabban a járásban egy szegény embernek volt egy nagyon szép lánya. És az minden reggel, amikor az ablakot törölgette, a száját tátogatta: hogyan lehet valakinek ilyen szokása?
Egyszer a gazdag úr éppen arra ment, amikor a lány az ablakkal dolgozott. Mindjárt meg is kérdezte: „Miért tátogatod a szádat?”
„Az apám nagyon szegény, én a levegőt nyelem, azzal táplálkozom.” felelte a lány.
„No, ez az!” gondolta az úr. „Ha neked a levegő elég, akkor jó feleségem leszel.”