A zsugori úr

Olvasási idő: < 1 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szörnyen gazdag úr. És ő annyira zsugori volt, hogy még megnősülni is félt: a felesége túl sokat enne, és olyant, aki semennyit sem eszik, hol találhat? De ugyanabban a járásban egy szegény embernek volt egy nagyon szép lánya. És az minden reggel, amikor az ablakot törölgette, a száját tátogatta: hogyan lehet valakinek ilyen szokása?

Egyszer a gazdag úr éppen arra ment, amikor a lány az ablakkal dolgozott. Mindjárt meg is kérdezte: „Miért tátogatod a szádat?”

„Az apám nagyon szegény, én a levegőt nyelem, azzal táplálkozom.” felelte a lány.

„No, ez az!” gondolta az úr. „Ha neked a levegő elég, akkor jó feleségem leszel.”

Rendben, a lány bele is egyezett. És következő vasárnap meg is tartották a lakodalmat. Ami­kor hazaértek a templomból, délben megsütött két kacsát. No hát rögtön kapta magát, és egye­dül megette azokat, a férjének semmit sem hagyott. Jaj, te, szegény! Látva, hogy minden ételt elfogyasztott, azonnal rosszul lett, olyannyira megbetegedett, hogy orvosért kellett küldeni. Amint megérkezett az orvos, rögtön megkérdezte: Mi történt? De a beteg meg sem tudott szólalni rendesen, egyre csak ezt hajtogatta:

„Meg-et-te a ka-csá-kat!”

Az orvos sehogyan sem értette, ezért megkérdezte a feleségét: „Mi történt vele, és mit akar mondani?”

A feleség próbálta megmagyarázni: „Azt akarja mondani, hogy ő haldoklik, és megparan­csolta nekem, hogy vágjak le két kacsát.”

A gazda ezt hallva, még jobban dühbe gurult, és nagy haragjába bele is halt. És a fiatal nőnek ott maradtak a kacsák, és ezután boldogan élt, míg meg nem halt.