Az a középső
A király mindjárt ki is adta az első feladatot: egy szakajtó lenmagot beleszórt egy hangyabolyba, és az ostobának éjjel össze kellett szednie, vissza a szakajtóba, a lenmagokat. Ha nem teszi meg, levágják a fejét. A legény leült a szakajtóval a hangyaboly mellé, és elkezdett sírni. Csak sírt és sírt, míg el nem aludt. Reggel, amikor felébredt – mit nem látott? A szakajtó tele volt lenmaggal, a hangyák maguk hozták fel a magokat egyenként, majd elmentek az erdőbe. Az ostoba nagyon örül, a legkisebb, első feladat volt ez, amit sikeresen megoldottak, és így a feje a helyén van.
Eljött a király és nagy meglepetéssel látta, hogy a lenmagot összeszedte. Fogott most egy csomó kulcsot, szétoldozta azokat és belevetette a vízbe. Az ostoba feladatul azt kapta, hogy hozza ki a vízből a kulcsokat. De hogyan tegye ezt meg? A szegény megint keserves sírásra fakadt. A király már semmi többet nem látott, mert otthagyta a fiút sírva.