A róka meg a nyúl

Olvasási idő: 2 Perc Hol volt, hol nem volt, egyszer az erdőben találkozott a róka a nyúllal. Mindketten nagyon éhesek voltak. Akkor a nyúl meglátta, hogy egy ember megy az úton egy nagy darab hússal. A nyúl szólt a rókának, hogy menjen az út szélére, és várjon, amíg tüsszögni kezd, de maga odament az öregemberhez és beszélgetni kezdett vele, és ketten együtt mennek tovább.

Miután megtettek egy darabot, a nyúl tüsszögni kezdett. Az ember megkérdezte: „Mi bajod van, talán megfáztál?”

A nyúl fintorogva mondta: „Nem tudom, minek van ilyen szaga, nem tudom elviselni, aho­gyan szinte marja az orromat.”

Mindketten elcsodálkoztak, majd folytatták az útjukat. Egy kicsit később ismét tüsszentett a nyúl többször is, míg az öregember is tüsszögni kezdett, és megállapította, hogy a húsnak nem jó a szaga. De mit tegyen? Nem meri így hazavinni, talán van valami módja, hogy meg­­szabaduljanak ettől a szagtól. A nyúl azt tanácsolta, hogy spárgára kell kötni és a földön húzni hazáig, úgy biztosan jó lesz. De az öregnél nem volt semmiféle spárga.

Ekkor a nyúl bement a bokorba és szólt a rókának, hogy nagyon gyorsan fonjon növényi szá­lakból kötelet. Egy idő múlva a nyúl előjött a bokor mögül egy hosszú kötéllel. Ekkor a húst rákötözte és húzta. A nyúl odament a húshoz és mondta, hogy mögötte fog menni, nehogy valaki levágjon belőle, és elkergesse a legyeket. Rendben, az öreg nyugodtan ment tovább.

Egy idő múlva a nyúl egy követ kötött a hús helyére és a hússal bement az erdőbe a rókához. Egy kicsit eltávolodva az úttól, leültek és elkezdtek falatozni, de a nyúl, amikor beleharapott, azt mondta, hogy az egész szája tele van homokkal, ezért el kell mennie inni, hogy tovább ehessen, és el is ment, átszaladt a hegyen, és mindjárt jött is vissza, és mondta, hogy ivott. Ekkor a róka megkérte, hogy neki is mutassa meg az utat a forráshoz, hogy ő is elmehessen oda. A nyúl mondta, hogy eredj csak arra, és mutatta neki az utat. A róka elindult, de akárhol is kereste, meg nem találta. Közben a nyúl elrejtette a húst, letört egy hosszú ágat és csap­kodva vele ment a róka felé, de amikor azt meglátta, eldobta a botot, lihegve megállt, és azt mondta, hogy futniuk kell, mert az öreg elvette a húst, és kergeti őket.

A két barát ekkor futott, ahogy csak a lábuk bírta. Végül úgy döntöttek, hogy el kell válniuk, és ekkor mindegyik a maga útján ment tovább, de a nyúl körbe ment a húshoz, evett belőle, a maradékot ismét elásta, és ment tovább. A róka azonban éhen maradt, mert a nyúl ravasz­ságban túljárt az eszén.

Az öregember pedig közben hazaért, de látja, hogy a hús helyén egy kő van, és csak ekkor értette meg, hogy becsapták, de már bottal üthette a nyúl nyomát.