Árva lány és édes lány
Le is ugrott és mindjárt kijutott a zöld mezőre, ahol disznók legeltek.
„Nem láttad a rokkámat?”
„De láttam, elvitte egy öregember, menj utána!”
A lány ment tovább, és meglátott egy marhacsordát.
„Nem láttátok a rokkámat?”
„De láttam, elvitte egy öregember, menj utána!”
A lány követte és utolérte egy kis háznál. „Nincs nálad a rokkám?” kérdezte.
„De, itt van nálam, de ingyen nem adom vissza. Fűtsd be a fürdőmet: van kint pár döglött állat csontja – az jó tüzelő, találsz marhatrágyát – az jó lesz víznek, az árokban van tövises bokor – abból jó fürdőseprő lesz.”
A lány azonnal összeszedte a csontokat, beszórta a fürdőkályhába és ezután már nem törődik vele, hogy mi lesz tovább. Fogja a trágyát, az éppen csak nedves, és a tövises gallyak is csak úgy néznek ki, mint valamilyen fürdőseprű. Az öreg bement a fürdőbe, de ott mit talált. Nincs pára, éppen csak meg nem fagyott. A trágyától csak még mocskosabb lett. A tövises gallyak is csak összekarcolták.