Az öt különös erős ember

Olvasási idő: 3 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy család, és a fiatal fiúnak meghaltak a szülei. El kellett indulnia a nagyvilágba munkát és szerencsét keresni. Amint ment, mendegélt, találkozott egy emberrel, aki szintén ott ment az úton, de a lábához malomkövek voltak kötve. A fiú meg­lepetten kérdezte:

„Miért kötöttél a lábadra ilyen nehéz köveket?”

„Ha nem lennének ilyen nehéz kövek a lábamon, akkor már képtelen lennék egy helyben maradni. Egy rövid pillanat alatt körberohanom az egész világot.”

„Menjünk inkább együtt szerencsét keresni!”

A férfi beleegyezett és kettesben mentek tovább. Amint így mentek, találkoztak egy férfivel, aki a fákat tépte ki gyökerestől-lombostól. A fiú megkérdezte: „Mit csinálsz?”

„Az anyámnak viszek rőzsét.”

„Nem jössz velünk szerencsét keresni?”

A fanyüvő is beleegyezett és hármasban mentek tovább. Amint így mentek, találkoztak egy emberrel, aki egy hosszú puskát tart a szeme előtt és lőni készül, de nem lát egy vadat sem, amit le kellene lőni. A fiú megkérdezte: „Mit lövöldözöl itt hiába, ha nem látsz sem egy vadat, sem egy madarat?”

„Le akarom lőni a szúnyogot, amelyik tízversztányira repdes egy tölgyfa körül.”

„Inkább gyere velünk szerencsét keresni!”

A puskás is velük ment. Amint így mentek, látták, hogy ott forog három szélmalom, de a levegőben egyáltalán nem érezték a szelet. Végül meglátták, hogy egy árokban feküdt egy férfi, aki az egyik orrlyukán át fújt, a másikat pedig betömte egy ronggyal. A fiú őt is meg­kérdezte: „Mit csinálsz?”. „A szélmalmokat hajtom.”

„Miért dugtad be az egyik orrlyukadat?”

„Ha mindkét orrlyukamon keresztül fújnék, magukat a malmokat is elfújnám.”

„Eljöhetnél velünk szerencsét keresni.”

Már öten voltak együtt. Amint így mentek, találkoztak egy hatodikkal, aki a sapkáját az egyik fülére húzta. A fiú megkérdezte: „Miért nem teszed rendesen a fejedre a sapkát?”

„Ha rendesen a fejemre tenném a sapkát, olyan hideg lenne, hogy az egész Föld megfagyna.”

„No, akkor te is gyere mivelünk!”

Ők hatan együtt mentek tovább, és eljutottak egy királyi várba. Annak a királynak volt egy nagyon szép lánya, aki nagyon gyorsan futott. A szép lánynak sok kérője volt, és ő nem tudta, hogy melyiket válassza. Végül kijelentette, hogy azt válassza, aki futásban legyőzi, azonban egyik kérő sem tudta még csak utol sem érni. A fiatal fiú is, az útitársai segítségével, ki akart állni a lánnyal. A király beleegyezett és a Futó állt be a fiú helyére.

Másnap a király adott egy korsót a lányának és egy korsót a futónak, hogy szaladjanak el a forráshoz, ami hét versztányira van a királyi vártól. Aki elsőnek ér vissza a korsó vízzel, az lesz a győztes.

A futó leoldotta a lábáról a köveket, villámsebesen elfutott a forráshoz, megtöltötte a kancsót vízzel és szaladt vissza. Félúton van egy nagy tölgyfa és ott a futó megállt egy kicsit fel­frissül­ni, mert melegen sütött a nap. Leült és el is aludt. A királylány, aki épp akkor futott még csak arra, meglátta, hogy a futó ott alszik, kiöntötte annak a korsójából a vizet, és szaladt a forráshoz. Amint futott visszafelé, elszaladt a futó mellett és örült, hogy ő lesz a győztes.