A világ legszebb asszonya
– Ha halott is, én elviszem magammal! És ha sikerül feltámasztanom, elveszem feleségül – sóhajtotta.
Jócskán hajnalodott már, amikor hazajutott vele a palotába. Köpenye alatt vitte fel szobájába az üvegkoporsót. Ott sírt felette reggelig, könyörgött Istenhez, hogy támassza fel, de a szép leány bizony halott maradt. Így ment ez hosszú ideig. Egyszer aztán a szomszéd, verekedős természetű király hadat üzent az apjának.
– Fiam, én már öreg vagyok, tenéked kell menned helyettem a háborúba – mondta a vén király.
Búsult is a királyfi, hogy ott kell hagyni a halott kedvesét, de hát mit volt mit tenni, elbúcsúzott mindenkitől, a koporsótól is, szóltak a kürtök, menni kellett.