A vak apa almái
„Mit köszöngetsz itt, inkább siess haza, mert holnap az idősebb bátyád feleségül akarja venni a királylányt.”
Az ostoba amint ment hazafelé, arra gondolt, hogy csendben belopakodik az apja házába, de mihelyt belépett a kapun, a ló már felnyerített, a madár dalolni kezdett, a királylány pedig máris a nyakába ugrott. Ekkor az ostoba legény elmesélte az apjának, hogy mit tettek vele a bátyjai. Az apa haragjában elkergette az okos fiait, hogy azok teljes erejükből futásnak eredtek, az ostobát meg átölelte, örömében a könnye hullott, és azon át visszanyerte a látását.
Az ostoba legény ekkor megtartotta a királylánnyal az esküvőt, majd ellovagoltak a lány apjához. Az megpillantva az arany sörényű ezüst lovat, nagy tisztelettel fogadta az ifjú párt, és királlyá tette a vejét. Az ifjú király elhívta az apját, hogy nála éljen, és mind a mai napig boldogan élnek.