A vak apa almái
A legény úgy is tett, ahogyan a farkas mondta, és övé lett a kincs, mert már nála van a madár, a ló és a királylány. A farkas kivezette az erdőből, és búcsúzáskor ezt mondta neki:
„Élj boldogan, de ne feledkezz meg énrólam!”
Amint így lovagolt, találkozott a két bátyjával, akik üres kézzel tartottak hazafelé. Azok irigységből megölték az ostoba öccsüket, elvették a madarat, a lovat, a királylányt, és megegyeztek, hogy az apjuknak majd azt mondják, hogy mind a hármat ők szerezték meg, ha nem, akkor magát a királylányt is megölik.
Az ostoba testvér ott feküdt a rőzserakás alatt három nap és három éjjel. A harmadik nap este megjelent a szürke farkas. Megszaglászta a leütöttet: vége van, vége. No, amikor nem mozdult, felemelte a hátára és elvitte a csodaforráshoz. Egyszer beletette a forrásvízbe, lemosdatta: már megmozdította a kisujját. Lemosdatta másodszor: már lélegzett, lemosdatta harmadszor: már él, de még nem elég erős, hogy lábra álljon. Lemosdatta negyedszer is és már sebes, mint egy ló. A legény nem is tudja, hogy hogyan mondjon köszönetet a farkasnak, de az csak így szólt: