A vak apa almái

Olvasási idő: 4 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagyon öreg, vak férfi, akinek három fia volt, kettő okos és egy ostoba. Az apának volt egy almafája, amin aranyalmák termettek. De attól az időtől kezdve, hogy a férfi egyszerre csak megvakult, minden éjjel eltűnt egy arany alma. Az apa végül kigondolta, hogy a két okos fia őrizze az almafát. De az álom kiterjesztette fölöttük a szárnyait, és elaludtak. Ekkor az apa az ostoba fiát küldte őrségbe. Az ott ült a fa mellett hajnalig, és semmi sem történt. Arra gondolt, hogy bemegy a lakásba, de akkor hirtelen meg­jelent egy kicsi, arany szárnyú madár és az belecsípett az arany almába. De az ostoba fiú rácsapott a madárra és az almával együtt be akarta vinni a házba. Az ajtóban az arany madár kérlelni kezdte, hogy eressze el. A fiú megsajnálta, ezért így szólt:

„Én elengednélek, nincs rád szükségem, de mit mondjak az apámnak?”

„Fiú, itt van az alma, itt van egy arany toll, és mondd ezt az apádnak: elkaptam egy kis madarat, elvettem az almát, elengedtem a madarat, itt van tőle egy toll!”

Reggel a fiú odaadta az apjának az almát, és megmondta, hogy mit mondott neki a madár. Az apja ezt hallván, sajnálkozva mondta:

„Miért eresztetted el, ő volt az én Szerencsém. Ha behoztad volna, visszanyertem volna a látásomat. Most, fiaim, eredjetek, mindhárman keressétek a Szerencsét!”

Mind a három elindult. A kapun kívül az okos fiúk már nem vitték magukkal ostoba öccsüket – ők együtt mentek tovább, a harmadik egyedül. Az erdőben az ostoba eltévedt. Találkozott egy szürke farkassal, és így szólt:

„Micsoda baj, hogy az okosak mennek. Szállj fel a hátamra, én elviszlek téged oda, ahol az a madár él. Az a madár tetszeni fog, de még jobban tetszik majd a kalicka. Azonban hallgass jól rám: a kalickát ne fogd meg, vedd el a madarat, és azonnal szaladj el vele!”

Az ostoba megígérte, de másképpen gondolta:

„Hogyan vegyem el a madarat kalicka nélkül? Elveszem mindkettőt.”

De a kalitka vékony arany szállal a király ágyához volt erősítve. Amikor az ostoba el akarta venni a kalitkát, a király felébredt és mindjárt hívta a szolgáit, hogy fogják el a tolvajt. A király azt a büntetést szabta ki az ostobára, hogy hozza el az arany sörényű, ezüst színű lovat. No most megjárta, nem tudta elvenni a kalickát, és ráadásul még újabb valamit kellett meg­keresnie.

Elment a farkashoz, aki így szidta:

„Nem figyelmeztettelek, hogy ne vedd el a kalitkát? Szállj a hátamra, elviszlek oda, ahol az a ló van. Szép a ló, de a lószerszám még szebb. Jól hallgass rám: ne vedd el a lószerszámot, vezesd el magát a lovat a zabla nélkül, és azonnal szaladj el vele!”

A fiú megígérte, de magában ezt gondolta:

„Hogyan lovagolhatok a lószerszám nélkül? Elveszem azt is.”

De a ló egy arany fonállal oda volt kötve a király ágyához. Mihelyt elvette a lószerszámot, a király felébredt, hívta a szolgáit, hogy fogják el a tolvajt. Az ostoba fiúra azt a büntetést szabta ki, hogy keresse meg azt a királylányt, aki olyan szép, mint az ágyánál lévő képen. No, így történt, nemhogy a lovat nem szerezte meg, a két keresett dolog után még egy harmadikat is meg kell keresnie. Elment megint a farkashoz, aki összeszidta: