A tudományos kocsis
– Már hogy lenne, méltóságos úr, eddig sem volt soha semmi baj.
És ahogy a Tiszát elérték, Jánosnak már nem kellett komp se. Úgy hajtott át a víz tetején, mintha országúton menne, hajtott Szolnokra, a városháza elé. A többi gróf már tartotta a gyűlést, s hogy vége lett, átmentek a vendéglőbe. Mind a kocsisával hencegett, a János grófja meg csak hallgatott, s mikor látta, hogy mindenki elmondta, amit a kocsisáról tud, rákezdte ő is:
– Olyan kocsisa egyőtöknek sincs, mint nekem. Ez Egerből a nyárfák tetején hajtotta el a lovakat, ide pedig a víz tetején jöttünk.
– Ugyan! Hát az már nem igaz!
Fogadtak, vagy hatan felültek a hintóra, Jánoshoz meg így szólt a gróf: