A tehén
Másnap ebéd után kiment az anyja, hogy moslékot adjon Burenuskának a dézsából. Látja: Burenuska csak áll búsan, nem kell neki moslék. Gyógyítgatni kezdték, odahívták nagyanyót is. Azt mondta nagyanyó: – Nem marad meg ez a tehén, le kell hamar vágni. – Elhívtak egy parasztembert, elkezdte a tehenet taglózni, hallották benn a gyermekek, hogy bőgött künn az udvaron Burenuska. Összebújtak a kemencén s ott elkezdtek sírni. Mikor letaglózták Burenuskát, lenyúzták a bőrét, s a testét feldarabolták, üvegszilánkot találtak a torkában.
Most már tudták, hogy azért pusztult el, mert üvegszilánk került a moslékba. Mikor meghallotta Misa, keservesen sírva fakadt, s bevallotta az anyjának, mi történt a fiaskójával. Az anya nem szólt egy szót sem, de hullni kezdett a könnye. Azután megszólalt: – Megintettük Burenuskát, más tehenet venni pénzünk nincsen. Hogy lesznek meg a szegény kicsi gyermekek tej nélkül? – Misa még hangosabban sírt, s le nem szállt a kemencéről, mikor a tehén fejéből készült kocsonyából enni kezdtek. Mindennap látta álmában, hogy vitte Vaszilij bátya Burenuska barna fejét a szarvánál fogva, nyitva volt a szeme, vörös volt a nyaka. Attól kezdve nem volt tejük a gyermekeknek. Csak ünnepnapokon jutott, mikor Marja kért a szomszédoktól egy-egy kis köcsöggel.