A nagyasszony házasít
—Jó napot, szomszéd uram! Szervusz Juci!—förmedt a meglepett házaspárra, amikor megpillantotta az egész familiát a nagy eperfa alatt, ahol gyékényzsöllyék kináltak kényelmes pihenést.
—Mit szólnak ehhez? Olvassa csak, szomszéd!—és mialatt a levelet mérges mozdulattal nyújtotta oda az inspektornak, panaszt tett Janikára az édesanyja előtt:—no iszen Juci, te is szépen neveled a gyerekedet!
De még mielőtt a barátnéja felelhetett volna, megint az inspektornak szegezte haragja dárdáját—Mit szól ehhez szomszéd? Ki írta ezt? Mi ez?!—kérdezte zuhatagos indulattal.
Az inspektor igen nyugodtan mondta:—Isten hozta, édes nagyasszonyom; tessék leülni nálunk, hogy az álmunkat el ne vigye; ha megengedi, visszájáról felelek a kérdéseire, mert így könnyebb nekem. Biz ez, (itt a levélre mutatott), úgy látom, szerelmes levél; ha a szemem nem csal, akkor az én szeleburdi unokaöcsém írta; hogy pedig mit szólok hozzá? Azt, kedves nagyasszonyom, hogy fene jó ízlése van a kölyöknek; az ő helyén magam sem igen cselekedném máskép.