A nagy erősek
A vendég azonban ezalatt nem tudta megenni az összes lepényt és kiinni az egész sört. Ezt látva a legényeknek elment a kedvük, és úgy döntöttek, hogy inkább reggel fognak birkózni.
Az öregasszony az egyik fiának az egyik ajtó mellett, a másiknak a másik ajtó mellett ágyazott meg, a vendégnek pedig a szoba közepén. Éjjel az egyik fiú tüsszentett, de olyan hatalmasat, hogy ettől a vendég elrepült a szoba közepéről a másik ajtóig, pont a másik fiúra.
Ekkor az a fiú is tüsszentett, és a vendég visszarepült az első fiúhoz, és ez így ment egész éjjel, úgy repkedett, mint egy tollpihe. Reggel őneki ment el a kedve a birkózástól, mindjárt elszaladt, de a legények észrevették és szaladtak utána. Szerencsére a szegény összefutott egy férfivel, aki a vállán hatalmas gerendát cipelt, és a legény megkérte, hogy mentse meg az üldözőitől. A férfi ledobta a válláról a gerendát, elkapta a legényeket, bedugta egyiket a nadrágja egyik, a másikat a nadrágja másik zsebébe és így szólt: „No, most eredj tovább, míg a zsebemben vannak. Amikor már nem foglak látni, kieresztem mindkettőt!” Otthon a fiú csodálkozva mesélte: „No, még ilyet! Én erős vagyok, de elmentem, míg nem találtam olyanokat, akiknek a kisujjuk is erősebb nálam. Ez a kettő erős volt, míg nem akadt egy harmadik, még erősebb!”