A róka szánkója

Olvasási idő: 4 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy okos róka. Egyszer felöltözött emberi ruhába, és el­ment koldulni. Valamelyik nap bement egy házba, éjszakára szállást kért, amit meg is kapott. A gazdasszony éppen borsót főzött, a róka abból is kapott. Mivel a róka nem eszik borsót, mint az emberek, csak egyetlen egy borsót vett el.

Másnap a róka elment a borsójával egy másik házba, és megkérdezte a háziaktól, hogy hová tegye a borsót. A gazda így felelt: „Tedd az ablakba!”

A róka betette a borsót az ablakba és leült az asztalhoz. A kakas, aki korán kelt, megtalálta a borsót és megette. A róka elment a bíróhoz, bevádolta a gazdát – és annak oda kellett adnia a kakast.

A róka fogta a kakast, elment egy másik házhoz, és mindjárt megkérdezte a gazdát: „Hol hagyhatom a kakasomat?” „Tedd be a birkák mellé az akolba!”

Mihelyt betette a koldus a kakast az akolba, a kos azonnal felöklelte.

A róka most is elment a bíróhoz, bevádolta a gazdát, akinek oda kellett adnia a kost.

Fogta a kost, és elment a negyedik házhoz, és megkérdezte a gazdát, hogy hová tegye a kost.

„Vidd be a tehénistállóba!” mondta. A róka úgy is tett, azonban a bikaborjú felöklelte.

A róka most is elment a bíróhoz, bevádolta a gazdát, akinek oda kellett adnia a borjút.

Fogta a róka a borjút, és elment a következő házhoz, és megkérdezte a gazdát: „Hová tegyem ezt a bikaborjút?”

„Tedd be a lovak mellé az istállóba!”

De még csak be sem vezethette az istállóba, mert kijött a gazda lova és agyonrúgta a borjút.

A róka most is elment a bíróhoz, bevádolta a gazdát, akinek oda kellett adni a lovat.

A róka fogta a lovat és elment az erdőbe egyenes és görbe fáért. Amikor a fa megvolt, így beszélt: „Egyenes fa, görbe fa, legyen belőletek szánkó!” Háromszor kellett csak elmondania ezeket a szavakat, amikor a levegőből leesett egy új, derék szán. A róka befogta a szánba a lovat, és a szán egyre távolabbra ment.

Így ment a szán, és egyszercsak találkozott egy nyúllal. A nyúl megkérdezte: „Hová mész, te, koma?”

„Csak megyek, szánkózom!”

„Vegyél magad mellé!”

„Szívesen felvennélek, de még összetöröd a szánkómat. De ha annyira akarsz szánkázni, tedd fel az első lábaidat!”

A nyúl fel is tette az első lábait. Egy darabig mentek, ekkor a róka megszólalt: „Ha nagyon elszakítod így a csizmádat, akkor tedd fel mind a négy lábadat!”

A nyúl fel is tette, és mentek tovább.

Megtettek egy darabot, találkoztak a farkassal. A farkas megkérte, hogy őt is vigyék maguk­kal. A róka így felelt neki: „Te túl nagy vagy és nehéz, még összetöröd a szánkómat, de azért két lábadat felteheted.”

A farkas feltette a két első lábát, és mentek tovább. Ezután a farkas feltette a másik két lábát is a szánkóra.

Megtettek egy darabot, találkoztak a nagy barna medvével. A medve így szólt: „Komám, ha tudnád, mennyire elfáradtam. Nem tudnátok elvinni egy kicsit?” A róka így felelt: „Tedd fel csak két lábadat, és akkor mehetünk.” A medve erre: „Kettőt nem érdemes, én majd melléd ülök.”