A patkány

Olvasási idő: 3 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két testvér, egy fiú meg egy lány. Ők árvák voltak, és egy nagyon szigorú nevelő anyjuk volt, akik mindig bántotta és kínozta őket. Egyszer a gyerekek megegyeztek abban, hogy elszöknek a mostohától. Egy sötét éjszaka elhagyták a házat, majd erdőkön, mezőkön át barangoltak. Egy nap a fiú így szólt:

„Húgocskám, olyan nagyon szomjas vagyok. Iszom ebből a tehén lábnyomból.”

„Ne igyál, testvérkém, borjúvá változol. A mostoha elvarázsolta ezt a nyomot” mondta a lány.

A fiú hallgatott a nővérére, és tovább mentek. A gyerekeket éhség és szomjúság kínozta. Az út szélén egy ló lábnyomát látták, amiben összegyűlt a víz. A fiú megint inni akart, de a lány kérte:

„Ne igyál, testvérkém, csikóvá változol.”

A fiú leküzdötte kínzó szomját, és szót fogadott a nővérének. Tovább mentek, és tovább kínozta őket a szomjúság meg az éhség. Az út szélén a fiú megpillantott egy lábnyomot, tele vízzel, és semmivel sem törődött, odaszaladt, ivott belőle. Arany szarvú báránnyá változott. A lány szalagot kötött a bárány nyakára, és mentek tovább.

Mentek, mendegéltek, és eljutottak egy nagy várudvarba. Az udvarban megpihentek, majd be­mentek a várba. A királynak a lány nagyon megtetszett, és befogadta. Elküldte tanulni, hogy képezze magát. Amikor megnőtt a lány, a király feleségül vette.

Boldogan éltek, de a mostohájának nem tetszett ez, el akarta távolítani. A király egyszer külföld­re ment, ekkor a feleségének gyereke született. A nő nagyon legyengült, betegen feküdt.

Egy napon eljött hozzá a mostoha, és megígérte, hogy meggyógyítja. Az öregasszony be­fűtötte a fürdőt, és bevezette a fiatal asszonyt, hogy fürödjön meg. Amikor kijött a fürdőből, a mostoha patkánybőrt dobott rá.

„Patkánnyá kell változnod és ezentúl patkányként kell szaladgálnod egész életedben az erdőben.”

A fiatalasszony patkánnyá változott, és elszaladt. A mostoha elhozta a saját lányát és be­fektette a király feleségének az ágyába. Amikor hazaérkezett a király, mindjárt a feleségét akarta köszönteni, de a mostoha nem engedte meg neki:

„Király uram, ne zavarja, nagyon beteg!”

A király nem zavarta, de elcsodálkozott és elszomorodott – a kicsi ott sírt.

Egyszer a bárány így szólt a szolgához:

„Ültesd fel a gyereket a szarvamra, elviszem.”

A szolga meg is tette, a bárány pedig elment az erdő szélére, tüzet gyújtott és így beszélt:

„Patkány, patkány, a gyermeked nagyon sír, a férjed szomorkodik.”

Odaszaladt a patkány, félig megdörzsölte magát a harmattal, levetette a patkánybőrt, és a szolga megpillantotta a gyerek anyját. Az megszoptatta a gyereket, majd ezt mondta:

„Tessék, testvérem, fogd erősebben, én elmegyek most messzebbre.”

A gyereket a bárány szarvára ültette, felvette a patkánybőrt, patkánnyá változott, és beszaladt az erdőbe. A bárány hazavitte a gyereket.

A gyerek egész nap nyugodtan feküdt, de este megint sírni, kiabálni kezdett. A bárány ismét megkérte a szolgát, hogy ültesse a gyereket a szarvára. A szolga meg is tette, és elmentek az erdőszélre, ahol a bárány tüzet rakott és hívni kezdte a patkányt.

„Patkány, patkány, a gyereked hangosan sír, a férjed szomorkodik.”

Odaszaladt a patkány, megfürdött a harmatban, levetette a patkánybőrt és így szólt: