A királylány meg a nap lánya
– Húgocskám, felöltöztél már?
– Felvettem már a szoknyámat – felelte a húga és nyakig besüllyedt a földbe.
A királyfi megint várja, de csak nem győzi, és megint kérdi:
– Húgocskám, felöltöztél már?
– Feltettem már a koszorúmat – felelte a húga és teljesen besüllyedt a földbe.
A királyfi egy pillanatig még várt, majd megint hívta a húgát, de már senki sem szól neki vissza. Akkor ő maga bement a szobába. Látja, hogy ott egy teremtett lélek sincs. Mindent megnézett, átkutatta, csak nem találja a húgát.
Így meghiúsult a királyfi esküvője.
A királylány pedig, miután besüllyedt a földbe, egy pillanat múlva kinyitotta a szemét. Látja: ott fekszik egy tágas, szép mezőn. Köröskörül virágok illatoznak, a magasban süt a nap. A királylány sétálni indul a réten, szamócát szed magának és eszik belőle.