A királylány meg a kisgida
Király, király,
Fond a tiszta selymet,
Vesd át a tengeren,
Sajnáld meg a vejedet,
Essen meg a szíved a gyermekeden.
De a király nem selyemszálat küldött nekik, hanem szöszt, ami, mihelyt a hajó kiúszott a nyílt tengerre, elszakadt, és mindannyian a vízbe fulladtak. A kecskegida pedig a királylánnyal elutazott, és mindenki boldogan élt. A királylány nagyon szerette a kis kecskét és sohasem vált el tőle.