A két koszorú
– No szivemnek szép szerelme, te az enyém én a tied, ásó-kapa válaszszon el egymástól.
Másnap megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak, hét nap hét éjjel mindig ettek-ittak.
Lakodalom után elmentek a lyány apjához elbeszéltek neki mindent, hogy milyen gonosz a nagyobbik lyánya, a király mindjárt kő közzé rakatta, ott veszett el étlen-szomjan; a fiatal párnak pedig által adta a maga országát is, evvel megint nagy lakodalmat csaptak, boldogul éltek, mig meg nem haltak.