A két koszorú
– Gyere ki pajtás abból a büdös gyomorból, ugyan hogy nem restellesz magad lenni, gyere ki, jobb itt a vizben, itt sokan vagyunk czimboráid.
Addig-addig csalogatták, mig utoljára csakugyan kimászott a lyány száján, bele ment a vizbe.
Ezt pedig a király mind látta az ablakából, mindjárt küldte az inasát, hogy hivja fel a pulykapásztor-lyányt. Felhivta az inas, hanem a lyány levetette először a faruhát, hogy csak a selyem maradt rajta, ugy ment be. Hej dehogy ismerte a király, hogy ez a pulykapásztor, még mikor mondta, se’ akarta neki elhinni, mert mióta a kigyó kiment belőle, százszor szebb lett, mint az előtt is volt; akkor a lyány elbeszélte egész élete folyását, a király megölelte-megcsókolta: