A fonó, a motringozó, a zövő
A lakodalom reggelén megjöttek a vendégek, csak az a három nénike nem volt sehol. A menyasszony odament a vőlegényhez, és így szólt neki: „Nem tudod, hogy én meghívtam három nénikét, de furcsa, nem jöttek el.” De miközben kimondta ezeket a szavakat, az ajtó kinyílt, és bejött a Fonó, a Motringozó és a Szövő. A Fonónak a szál nyaldosásától olyan volt az ajka, mint egy csésze, a Motringozónak a fonal tekerésétől olyanok voltak az ujjai, mint a spulnik, a Szövőnek az állandó szövéstől olyanok voltak a lábai, mint a fahasábok. Az úr ezt látva megkérdezte, hogy miért ilyen az ajkuk, az ujjuk és a lábuk. A válaszuk így hangzott: „Attól, hogy éjjel-nappal csak dolgozunk. Ezért, ha szereted a feleséged, ne engedd, hogy ennyit dolgozzon, hogy ne legyen ilyen az ajka, az ujja és a lába.”