Az állatok megmentik a mostoha lányt
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy özvegy, gonosz boszorkány. Volt neki egy édes lánya és egy árva mostoha lánya. Az édes lánya ugyanolyan rút volt, mint maga a boszorkány, hosszú, kampós orra volt, elálló fülei, vastag ajkai, ragyás arca, míg a mostoha csinos volt, szép volt az arca, és karcsú, mint a nádszál a tóban. Ismeretes, hogy a rút lányra még csak rá sem nézett senki, de a szép mostoha lányért csak úgy tülekedtek a legények. Ez szörnyen fájt a boszorkánynak, és magában elhatározta, hogy valahogyan elpusztítja a mostoha lányát.
Egy nap az anya eloltott a házban minden tüzet, és elküldte a mostoha lányát tűzért a kutyafejű várába, ami nem volt messze a boszorkány házától. Tudta, hogy a gonosz kutyafejű a várában darabokra tépi az embert. A jó, szófogadó mostoha lány mindjárt tette is, amire utasították, futva futott az úton, a nagy erdőn át a kutyafejű várába. Amint ment át az erdőn, találkozott egy jól táplált tehénnel, aminek majd megpattant a tőgye. A tehén megkérte: „Kislány, fejjél meg, mert ilyen duzzadt tőggyel alig tudok menni.”