Az állatok megmentik a mostoha lányt

Olvasási idő: 6 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy özvegy, gonosz boszorkány. Volt neki egy édes lánya és egy árva mostoha lánya. Az édes lánya ugyanolyan rút volt, mint maga a boszorkány, hosszú, kampós orra volt, elálló fülei, vastag ajkai, ragyás arca, míg a mostoha csinos volt, szép volt az arca, és karcsú, mint a nádszál a tóban. Ismeretes, hogy a rút lányra még csak rá sem nézett senki, de a szép mostoha lányért csak úgy tülekedtek a legények. Ez szörnyen fájt a boszorkánynak, és magában elhatározta, hogy valahogyan elpusztítja a mostoha lányát.

Egy nap az anya eloltott a házban minden tüzet, és elküldte a mostoha lányát tűzért a kutya­fejű várába, ami nem volt messze a boszorkány házától. Tudta, hogy a gonosz kutyafejű a várában darabokra tépi az embert. A jó, szófogadó mostoha lány mindjárt tette is, amire utasí­tották, futva futott az úton, a nagy erdőn át a kutyafejű várába. Amint ment át az erdőn, találkozott egy jól táplált tehénnel, aminek majd megpattant a tőgye. A tehén megkérte: „Kis­lány, fejjél meg, mert ilyen duzzadt tőggyel alig tudok menni.”

A lány azonnal megfejte a tehenet, ahogyan csak tudta. A tehén megköszönte, és mindketten folytatták az útjukat.

A lány, az útját folytatva, találkozott egy fehér báránnyal, aminek nagyon hosszú, össze­­csomó­so­dott gyapja volt, ami egészen a földig ért. A bárány megkérte: „Kislány, nyírj meg, ezzel a sűrű gyapjúval nagyon nehéz nekem ilyen melegben.”

A lány azonnal meg is nyírta a bárányt, amilyen szépen csak tudta. „Köszönöm, köszönöm” mondta a bárány, és mindketten folytatták az útjukat.

Egy idő múlva a lány megpillantott egy lovat, ami kötéllel egy karóhoz volt kötve. A ló kérte: „Kislány, oldozz el!”

A lány mindjárt el is oldozta a lovat, és ment tovább az útján a kutyafejű vára felé tűzért. A kutyafejű vára egy szép, kacsalábon forgó ház volt. A lány, amikor odaért, szépen jó estét mondott, és tüzet kért. A kutyafejű így felelt: „Kapsz tüzet, de itt vannak ezek a gombok, csörögj velük, és táncolj, amíg ki nem alszom magam.”

Miután ezt mondta, bement a másik szobába átgondolni, hogy hogyan is tudja a legjobban kikészíteni a lányt, hogy ő még jobban szórakozzon. De mihelyt az ördög kiment, a padló alól előbújt egy kisegér és így szólt: „Kislány, add ide nekem a gombokat, én segítek neked, te magad szaladj el, amilyen gyorsan csak tudsz, át a mezőkön, erdőkön, egyenesen haza. Ha a vár ura kijön a szobájából, téged kegyelem nélkül darabokra tép. Menj be a konyhába, ott megtalálod a tüzet, és a ládán ott van két pénzes zsák: az egyik nagy, a másik kicsi, mind­kettőben arany pénz van és drágakövek. Vedd magadhoz a kicsit, a nagy túl nehéz lesz.”

A lány odaadta az egérnek a gombokat, bement a konyhába, elvette a tüzet és a kis pénzes zsákot és sietve távozott – át a réteken, erdőkön, egyenesen haza.

Egy idő múlva a kutyafejű előjött a szobájából, és látja, hogy sehol sincs a lány, az egér ját­szik a gombokkal. Megharagudott és nagy vaskarmaival el akarta kapni a kutyafejű az egeret, de az gyorsan bemászott a padló alá, és a kutyafejű hiába kaparta a falat, mint a macska az üres egérfogót. Ezután átkutatott a lány után minden szobát és kamrát, de sehol sem találta az egész várában, ekkor kiment és futni akart utána.