A farkas meg a koca tizenkét malacával
A farkas erre nem akarta azt válaszolni, hogy ehhez ő bizony mit sem ért, mert igen hízelgett a becsvágyának, hogy papnak nézték.
– Rendben van – mondta. – Mindjárt megkeresztelem őket!
Azzal odament a malomcsorgóhoz, lehajolt, belemártotta a jobb első lábát a vízbe, és sorra megkeresztelte a malackákat. Mikor az utolsó kismalachoz ért, és megint a víz fölé hajolt, a koca hatalmasat lökött rajta az orrával. A farkas beleesett a vízbe, és nyelte-nyelte, addig nyelte, míg a malomkerék alá került, s az jól megdögönyözte és összevissza zúzta. Átcsapódott a kerék túlsó oldalára, még egyszer megmerült a hideg vízben, és csuromvizesen, halálfáradtan került ki végre a szárazra.