A farkas meg a koca tizenkét malacával
Alig tért magához a farkas a kecskekaland után, már megint gyötörni kezdte a szörnyű éhség.
– Rossz csillagzat alatt születtem, hiába, nincsen szerencsém! – kesergett. – Bármihez kezdjek is, az mindig balul üt ki, s a végén kizárólag ütlegeket kapok. De hát mégis csak csillapítanom kell valahogyan ezt a rettentő éhséget, amely egyre fokozódik bennem, a végtelenségig!
Közel s távolban semmi zsákmány nem mutatkozott. Akkor eszébe jutott, hogy hiszen ősei régen, ínséges időkben állítólag gyökereken éltek. Ő is ehhez a táplálékhoz folyamodott tehát, de néhány nap alatt egy életre elege volt belőle, és átkozódva kiáltotta: