A farkas, a kecske meg a tíz kisgida
A farkas gyomrát nemsokára megint kínozni kezdte az éhség. A gyökereket elátkozta, mert azok minden jó íz és aroma emlékét tönkretették benne, és megesküdött, hogy hátralévő életében soha egyetlen gyökérhez sem nyúl többé, fenyegesse bár az éhhalál. A kocával való kalandja még élénken élt emlékezetében, és ha rágondolt, majd megpukkadt mérgében.
“Micsoda pompás kismalacok voltak! És milyen galádul becsapott az anyjuk! Lassan minden hitemet elveszítem abban, hogy becsület is akad még a világon!”
Ilyen gondolatok közepette igyekezett a farkas megint a falu felé. Az utcák legnagyobb ámulatára teljesen kihaltnak látszottak. Barátunk kezdett megbékélni a gondviseléssel: