A farkas, a kecske meg a tíz kisgida
– Legyen hát – felelte.
Erre a kecskemama a tíz kisgidát beküldte a kemencébe, ő maga pedig felugrott a kemence tetejére. Aztán megkérte a farkast, hágjon föl a sütődeszkára, mert az a karvezető díszhelye.
Mikor valamennyien sorba álltak, a farkas verni kezdte az ütemet, és belekezdett abba a nótába, amelyet a lakodalomban dalolt: “Ullulluh! Jujujuh!” A kecskemama és a kisgidák vele mekegtek.
Mikor a falusiaknak a füléig elért a vad “énekszó”, kinéztek az ablakon, s meglátva a farkast, valamennyien kiszaladtak a házakból. Asszony-ember mind furkósbotot, vasvillát, söprűt ragadott – ami éppen a kezük ügyébe akadt -, és nekirontottak a farkasnak. A kutyák is pillanatok alatt előkerültek a konyhákból.