A cápa
A tüzér sápadtan, mint a fehérített vászon, egyetlen moccanás nélkül, a gyermekeket nézte.
A tengerészek lebocsátották a csónakot, belevetették magukat, s az evezőknek nekifeszülve, teljes erejükből száguldtak a fiúk felé, de még messze voltak tőlük, amikor a cápa már tizenkét lépésre megközelítette őket.
A fiúk eleinte nem hallották, amit feléjük kiabáltak, s nem látták a cápát; de később az egyik hátrafordult, s utána valamennyien áthatóan éles visítást hallottunk, s a fiúk két különböző irányba kezdtek úszni.
Ez a visítás mintha felébresztette volna a tüzért. Elrántotta magát helyéről, s az ágyúhoz rohant. Fordított egyet a csövön, rádőlt az ágyúra, célzott s kezébe vette a kanócot.