A bolond nővér
– Kislány, húgocskám, szedd le a gyümölcseimet, könnyítsd meg a terhemet!
– Nincs időm – vágott vissza, és sietve tovább ment.
Távolabb egy süteménnyel teli kemencét talált.
– Kislány, húgocskám, szedd ki belőlem a süteményt, hogy el ne égjen!
– Nincs időm – felelte, és sietve tovább ment.
Végül eljutott egy tarka tehénhez a legelőn.
– Kislány, húgocskám, fejjél meg, könnyítsd meg a terhemet – kérte a tehén.
– Nincs időm – felelte, és sietve tovább ment.
Amint így ment, kezdett besötétedni. A lány meglátta egy lámpa fényét, és abban az irányban ment. Hamarosan eljutott egy kunyhóhoz. Ott az ajtó mellett állt egy kemence. A kemencén egy nagy cirmos kandúr szundított, a sarokban egy rakás fahasáb volt. A szoba végében, a padon feküdt a boszorkány és mellette volt hozzá simulva a gyerek. A boszorkány megpillantván a vendégét, mondja: