A béka komája
Ahogy a szegény asszony bement a lyukba, mindjárt ott találta az első házban a békát. Száraz békanyálból csinált ágyon feküdt, mellette meg egy fényes békateknőben kis magzatja aludt. Anyja ringatta meg dédelgette, hogy: Brekeke, breke, tuú! koaksz tuú! Máskülönben igen szemetes volt a szoba.
A szegény asszony felvette keresztlányát s bármint útálta is a förtelmes kis jószágot, mégis megcsókolta, azután magasra emelte s elmondta, hogy:
Óh szép kisdedecske,
Gyönyörű gyöngyöcske,
Szülőid örömére
Nagyot nőjj esztendőre!
A béka meg arra kérte a komáját, hogy tisztogasson ki nála, de a szemetet ne vesse el, hanem vigye haza. Még a másik szobáját is söpörje ki, de vigyázzon, hogy vagy egy fazekat fel ne fordítson, se a fedőt le ne vegye valamelyikről. Ezzel a béka a falnak fordult és elaludt.