Szemjon bátya elbeszéli, hogy mi történt vele az erdőben
És a sárgák egyenesen a szakadéknak rohannak. Megrémültem és elkiáltottam: “Úristen! lassabban, még megöltök engem!” Azok meg csak nevetnek és füttyentgetnek. Látom, el kell veszni. Már ott a szán a szakadék szélén. Látom, fejem felett ág van. No, gondolom, vesszetek, de nálam nélkül. Felálltam és megragadtam azt az ágat s lógva ott maradtam. Lógtam ott és kiáltottam: – “Fogd meg!”
S akkor én is hallom – azt kiáltják az asszonyok: “Szemjon bátya, mi a bajod? Asszonyok, asszonyok! fújjátok meg a tüzet. Szemjon bátya nem jól érzi magát” – kiáltozták. Megfújták a tüzet. Feleszméltem. A kunyhóban a felső ágypolcon kapaszkodva lógok és kiabálok idétlen hangon. És én ezt mind csak álmomban láttam.