Prücsök János
Végre megszólalt a szakács mint a ki köztük legidősb volt s igy legtöbb esze is volt, ilyeténképen:
– Ha jós úr szépszerével úgy eltudja simítani a dolgot, hogy az egészből semmi se’ légyen: itt van parolás tenyerem, hogy azonnal lefizetek háromszáz forintot.
– Én is adok, én is adok háromszáz forintot, mondják ketten is egyszerre, az inas meg a szakács.
Prücsök János pedig majd kibujt a bőréből örömében; elfogadta az ajánlatot s előre fel is vette a 900 forintot.
Mikor Prücsök János a pénzt zsebre tette, hozatott a kuktával egy fehér czipót, lisztet és vizet. Ezeket aztán ő összekeverte s a királyné legkedvesebb aranyjegygyűrűjét beledagasztotta. Az ablak alatt ép’ ott legelészett egy nyáj pulyka, kapja a lelkit, lehajítja közéjök a tésztát s benne a királyné legkedvesebb aranyjegygyűrűjét, – hát látja, hogy azt a legnagyobb kanpulyka kapta fel.