Gyuri Bácsi
Örömmel teljesítettem az óhajtását, Ida néni melegen hálálkodott. Amikor elbocsátott, gratuláltam ahhoz, hogy olyan szerencsésen jártak Palikával a szerencsétlenségben, ami mégis érte a fogsággal.
—Csak már ez a leány, ez a Pályi Ditta, ne tette volna ezt a csúfot velünk! sóhajtotta.
—De hisz’ megmagyaráztam már, dörmögte Gyuri bácsi, aki azután elkísért a vasútra.
Szép kis sétánk volt vagy negyedóráig. Ráértem, hogy neki is mégegyszer gratuláljak.
A rozsföldek hullámzó zöldjéről bánatosan fordította felém a szemét.—Tele volt könynyel az a két szomorú szem.
Megállott s azt kérdezte:—Te sem találtad ki az igazat? Te sem sejted? Hisz’ Palika csakugyan elesett Satanovnál.