Tavaszi este
—Úgy mondja, hogy szinte megborzongok belé. Na, mondja tovább; hát aztán? Ha egymásra találtak, mit csinálnak?
—Akkor kergetik egymást;—a sneff-kisaszszony van elől; a sneff-úrfi utána siet és nyújtogatja ám a hosszú csőrét!
—Csókolódni akar?
—Dehogy akar. A sneff nem csókolódik; csak a galamb. Tudja-e, galambom.
(Hirtelen lehajolt és nagyot cuppantott a felesége piros arcára.)
—Jaj! Vigyázzon;—nem vagyunk ám magunkban.
Heki csakugyan ott volt mellettök és a farkát csóválgatta. Csánk rászólott:
—Heki! Dropp! Feküdj! Meg ne moccanj!
A vén vizsla hasra vágódott s elnyult. Még a szeme se rebbent.
—Szívem, kis galambom, most lehet ám, de hamar!… Még egyet…, még egyet…, no még!…
