Tavaszi este
Minden van, csak sneff nincs;—nem is érdemes lesni, várni;—nincs itt most egyéb igazi gyönyörűség, mint amiben úgyis a legtöbb jó van a világon. A boldog két szerelmes egymás nyakába omlik…
”Cpsz!—cpsz!… Kroj-kroj!…” hangzik felettök ebben a pillanatban.
Hamar szétrebbennek;—a férfi a puskájához kapkod;—célozni próbál;—késő!—A homályos égen már messzire van innen az egymást kergető sneff-pár.
Elől surran a kis sneff-menyasszony; utána szerelmes pisszegéssel a vőlegénye. Már nem is látni őket;—már csak abból tudni hogy merre járhatnak, hogy onnan hallani még az elhaló, távolodó pisszegést: „cpsz!—cpsz!…”