Szép Asszony Esete
…Azt hiszem a hangomban semmi nőies sem volt. Ütés, pofozás, korbácsolás volt benne.
Még hallottam, ahogy a megriadt szarvasok elrobajlottak. Nem nézhettem feléjök.
Most ezt az őrültet kellett figyelnem mindenre kész elszántsággal.
Az édes uram erejét és akaratát szivtam magamba az erdei levegőből.
—Fordulj meg!—parancsoltam. És menj előttem! Ha csak egyetlen gyanus mozdulatot teszel is, lelőlek.
Puskám csövének az iránya bizonyíthatta, hogy szavamnak állok.
Engedelmeskedett.
Mint a vasvesszővel megfenyített fenevad, úgy fordult meg, miközben hörgő hangok szakadoztak fel a melléből.
Igy kisértem hazáig, folyvást lövésre készen.