Szép Asszony Esete
Hirtelen megfordultam.
A kisérőmre esett a szemem, aki alig pár lépésnyire állott tőlem és rámbámult mereven, magából kikelve, eltorzult, sápadt arccal, égő szemmel és vonagló szájjal, amely nyitva volt s lihegő melléből valóságos kis viharokat fujt ki.
Abban a pillanatban meg kellett értenem a helyzetemet.
Itt vagyok egy amúgy is félig vad emberrel ebben a végkép elhagyatott erdei magányban,—s ez az ember az elárult állati szerelem őrületével vívódva, már-már végkép elvesztette az eszét!…
Megborzadtam. Rettenetesen féltem.
Nem törődhettem többet a szarvassal.
Ösztönösen fordítottam neki a puskám csövét és rákiáltottam.