Három Tündér
Igy szólva gyorsan szétoszolt
A három szép tündér-leány:
Két vár s egy fürdő tündökölt
Az elbeszélt nap alkonyán.
Szép volt Kalánnak fürdője,
S Dévának vára fényben állt;
De mégis egy sem érte fel
A bájoló Aranyi várt.
Mindenki elbámult azon
Midőn reá esett szeme,
Magát a két tündérleányt
Bájolta a vár kelleme.
Segélyül istent hittatok,
Szólott az új vár asszonya,
Nekem az ég segélyire
Szükségem semmi sem vala.
De várom fényes és erős,
Évezredek korán túl él,
És becsben is több értékü
Kettőtök épitményinél.
***
Eljött az éj, utána a
Bérczen kiszállt a napsugár;
De a Maros jobb partjain
Nem fénylik az Aranyi vár.
Szétszórta azt egy bősz vihar,
Hogy kő alig maradt köven:
Magát a szép tündér-leányt
Széttépte a duló elem.