Klimas, az okos tolvaj
Az úr kiment a szántóföldre, és látta, hogy valóban ellopta. Ekkor így szólt:
– Ha te ilyen jó tolvaj vagy, akkor lopd el a feleségem gyűrűjét!
– Rendben – felelt Klimas – ellopom.
Az úr feleségének kicsi volt a gyűrű, szorította az ujját, ezért amikor lefeküdt, lehúzta a gyűrűt és a kis asztalra tette. Most azonban az úr ráparancsolt, hogy ne húzza le az ujjáról a gyűrűt, ő maga pedig puskával a kezében az ablakhoz állt, várta a tolvajt. Akkor a tolvaj elment a temetőbe, egy sírból kiásott egy zsidót, és az ablakon át betette. Az úr pedig piff! puff! – lelőtte. Akkor az úr fogta a holttestet, elvitte a temetőbe és eltemette. Hazament, és így szólt a feleségéhez: