Klimas, az okos tolvaj

Olvasási idő: 3 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagyon okos tolvaj. Amit csak akart, mindent el tudott lopni. Egyszer így szólt hozzá a földesúr:

– Klimas, ha olyan okos tolvaj vagy, lopd el tőlem a legszebb lovamat.

– Rendben van, ellopom – felelte Klimas.

Az úr megparancsolta a szolgáinak, hogy jól zárják be a lovat, és ők maguk őrizzék. Este az udvarra bejött egy szörnyen szegény, bűzlő, nyomorék sánta és éjszakai szállást kért az úrtól. Hova engedne be az úr egy ilyen koldust? Az annyira könyörgött, hogy legalább az istállóban elalhatna.

– Jól van – egyezett bele végül az úr -, bemehetsz az istállóba, ott meleg van, van széna, elalhatsz benne.

Az a koldus pedig maga az okos tolvaj volt, Klimas. Bement az istállóba, beszélgetni kezdett a ló őreivel. Végül ezt mondta nekik:

– Ti feküdjetek le nyugodtan, aludjatok! Én nem vagyok álmos, majd vigyázok a lovatokra. Ha megjelenik a tolvaj, felkeltelek benneteket.

Mihelyt csak elaludtak az őrök, kiválasztotta a legszebb lovat, és ellovagolt. Reggel még aludtak a szolgák, amikor Klimas már bement az úrhoz. Az úr megkérdezte:

– No, mi van, Klimas, elloptad a lovat?

– Elloptam – felelte az.

Az úr nem hitte el, ezért bement az istállóba, ahol mindjárt meglátta, hogy az őrök alszanak, de a ló nincs sehol.

Ekkor az úr így szólt:

– Ha ilyen ügyes tolvaj vagy, akkor lopd el a szántó ökreimet!

– Jól van – felelte a tolvaj -, ellopom.

Az úr megparancsolta a legényeinek, hogy vigyázzanak az ökrökre. Rendben van, elmentek szántani, és közben állandóan nézik, hogy nem jön-e a tolvaj. Klimas pedig elkapott egy kutyát, farkas bőrébe öltöztette, és eleresztette nem messze a szántóvetőktől. A kutya szalad az emberekhez. Azok azt gondolták, hogy farkas, és kezdték kergetni, Klimas pedig eközben kifogta az ökröket és elvezette. Elment az úrhoz, aki megkérdezte:

– No, mi van, Klimas, elloptad az ökröket?

– Elloptam – felelte a tolvaj.

Az úr kiment a szántóföldre, és látta, hogy valóban ellopta. Ekkor így szólt:

– Ha te ilyen jó tolvaj vagy, akkor lopd el a feleségem gyűrűjét!

– Rendben – felelt Klimas – ellopom.

Az úr feleségének kicsi volt a gyűrű, szorította az ujját, ezért amikor lefeküdt, lehúzta a gyűrűt és a kis asztalra tette. Most azonban az úr ráparancsolt, hogy ne húzza le az ujjáról a gyűrűt, ő maga pedig puskával a kezében az ablakhoz állt, várta a tolvajt. Akkor a tolvaj el­ment a temetőbe, egy sírból kiásott egy zsidót, és az ablakon át betette. Az úr pedig piff! puff! – lelőtte. Akkor az úr fogta a holttestet, elvitte a temetőbe és eltemette. Hazament, és így szólt a feleségéhez:

– Most már leveheted a gyűrűt, a tolvajt lelőttem.

A nő lehúzta a gyűrűt az ujjáról, letette az asztalkára. Amikor az úr meg a felesége elaludt, Klimas bemászott az ablakon, és ellopta a gyűrűt. Reggel a tolvaj bement az úrhoz, aki megkérdezte:

– No, Klimas, elloptad a gyűrűt?