Királylány a Lángpalotában
– Várj csak egy pillanatig – felelte a bika -, és kapaszkodjál meg jól a szarvamban.
Azzal lehajolt a víz színéhez, és elkezdett inni. Felitta az egész tengert úgy, hogy száraz lábbal átkelhettek rajta, mint valami legelőn. Nemsokára meg is érkeztek a lángpalotához.
De már itt messziről olyan hőség áradt feléjük, hogy a fiú nem bírta kiállni.
– Állj meg! – kiáltotta oda a bikának. – Ne menj tovább, mert mind a ketten elégünk!
A bika azonban egészen közel futott a lángokhoz, és egyszerre csak az egész tengervizet, amelyet előzőleg felhörpintett, a lángokra zúdította úgy, hogy azok nyomban kialudtak, és ezáltal olyan áthatolhatatlan füst keletkezett, hogy az egész égboltot elborították a füstfelhők.