Juozapelis és a lovacska
A király magához hívatta Juozapelist, és így szólt hozzá:
– Jó, hogy elhoztad a madarat. Most hozd el a fészkét. Ha nem hozod el, kivégeztetlek.
Juozapelis sírva ment a lóhoz:
– Lovacskám, mit tegyek: a király rám parancsolt, hogy hozzam el a madár fészkét.
– Bajban vagy – felelte a ló -, de még nagyobb bajban leszel. Ülj a hátamra, és menjünk el!
Megint eljutottak ahhoz a palotához, a ló kioktatta Juozapelist, hogy hogyan cselekedjen. Juozapelis odament a palotához, a kapu előtt így szólt:
– Kapu, nyíljál ki,
őrök, álljatok félre,
engedjétek meg, hogy
bemenjek, majd kijöjjek!
A kapu kinyílt, az őrök aludtak. Juozapelis beszaladt a kertbe, felkapta a madár fészkét. A fészek aranyból volt, és telis-tele csengettyűkkel. Juozapelis szaladt, a fészek pedig csengett, csilingelt. Az őrök azonban olyan mélyen aludtak, hogy semmit sem hallottak. Juozapelis gyorsan felugrott a lova hátára és boldogan hazamentek.