Juozapelis és a lovacska
Olvasási idő: 5 Perc
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, akinél szolgált a Juozapelis nevű legény. Egyszer a király vadászni készült. Juozapelis megkérte a királyt, hogy vigye őt is magával, de a király akkor ezt mondta:
– Akkor engedlek el vadászni, ha a ló maga megnyergeli magát.
Elment Juozapelis a jó lovakhoz és mondta nekik:
– Lovacskáim, gyertek ide! – de egyetlen ló sem ment oda hozzá, és nem tette fel magára a nyerget. Juozapelis akkor elment a munkás lovakhoz, és így kiáltott:
– Lovacskáim, gyertek ide! – de egyetlen ló sem ment oda hozzá, és nem tette fel magára a nyerget.
Juozapelis elment akkor a kicsi lovakhoz, amik vizet hordtak, és így szólt hozzájuk:
– Lovacskáim, gyertek ide!
Akkor odament hozzá egy kicsike ló és maga feltette a hátára a nyerget. Juozapelis felült a nyeregbe és elment a királlyal vadászni. Vadászat közben elfáradt, és eleresztette a lovat a rétre legelni. Juozapelis ott sétált és talált egy nagyon szép tollat, de a ló figyelmeztette:
– Ne vedd fel azt a tollat, mert nagy bajban lesz részed!
A legény azonban nem fogadott szót a lónak és felvette. Más szolgák meglátták a tollat Juozapelisnél, irigykedni kezdtek, és beárulták a királynak, hogy Juozapelisnek van egy nagyon szép tolla, és ő biztosan ismeri azt a madarat. A király magához hívatta:
– Ha nálad van ez a toll, biztosan ismered a madarat. Ha nem hozod el nekem, megöletlek.
Odament Juozapelis a lovához, és sírva fakadt:
– Lovacskám, lovacskám, mit tegyek? A király megparancsolta, hogy hozzam el a madarat.
A ló így szólt hozzá:
– Mondtam neked, hogy ne vedd fel azt a tollat, de te nem fogadtál szót nekem. No, most bajba kerültél, és még nagyobba fogsz kerülni. De én segítek rajtad. Ülj a hátamra, és rajta!
Juozapelis felült a lóra és ellovagoltak. Mentek, mendegéltek, és elértek egy nagy palotához. Akkor a ló ismét megszólalt:
– Én most itt maradok a réten legelni, te pedig menj be a palotába! Amikor odaérsz a kapuhoz, így beszélj:
– Kapu, nyíljál ki,
őrök, álljatok félre,
engedjétek meg, hogy
bemenjek, majd kijöjjek!
És amikor belépsz a kapun, a kertben meglátod a madarat. Gyorsan kapd el, de a fészkéhez hozzá ne nyúlj, úgy téged senki sem kap el!
Juozapelis úgy tett, ahogyan kioktatta a ló. Odament a palota kapujához és megszólalt:
– Kapu, nyíljál ki,
őrök, álljatok félre,
engedjétek meg, hogy
bemenjek, majd kijöjjek!
A kapu kinyílt, az őrök aludtak. Juozapelis beszaladt a kertbe, felkapta a madarat, majd ki a kapun, a lóhoz, felült rá és boldogan hazalovagolt. Elvitte a madarat a királynak. A király nagyon megörült, megjutalmazta Juozapelist. A többi szolga szörnyen megirigyelte, és bevádolták a királynál, hogy elhozhatta volna a madár fészkét is.
A király magához hívatta Juozapelist, és így szólt hozzá:
– Jó, hogy elhoztad a madarat. Most hozd el a fészkét. Ha nem hozod el, kivégeztetlek.
Juozapelis sírva ment a lóhoz:
– Lovacskám, mit tegyek: a király rám parancsolt, hogy hozzam el a madár fészkét.
