Juozapelis és a lovacska

Olvasási idő: 5 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, akinél szolgált a Juozapelis nevű legény. Egy­szer a király vadászni készült. Juozapelis megkérte a királyt, hogy vigye őt is magával, de a király akkor ezt mondta:

– Akkor engedlek el vadászni, ha a ló maga megnyergeli magát.

Elment Juozapelis a jó lovakhoz és mondta nekik:

– Lovacskáim, gyertek ide! – de egyetlen ló sem ment oda hozzá, és nem tette fel magára a nyerget. Juozapelis akkor elment a munkás lovakhoz, és így kiáltott:

– Lovacskáim, gyertek ide! – de egyetlen ló sem ment oda hozzá, és nem tette fel magára a nyerget.

Juozapelis elment akkor a kicsi lovakhoz, amik vizet hordtak, és így szólt hozzájuk:

– Lovacskáim, gyertek ide!

Akkor odament hozzá egy kicsike ló és maga feltette a hátára a nyerget. Juozapelis felült a nyeregbe és elment a királlyal vadászni. Vadászat közben elfáradt, és eleresztette a lovat a rétre legelni. Juozapelis ott sétált és talált egy nagyon szép tollat, de a ló figyelmeztette:

– Ne vedd fel azt a tollat, mert nagy bajban lesz részed!

A legény azonban nem fogadott szót a lónak és felvette. Más szolgák meglátták a tollat Juozapelisnél, irigykedni kezdtek, és beárulták a királynak, hogy Juozapelisnek van egy nagyon szép tolla, és ő biztosan ismeri azt a madarat. A király magához hívatta:

– Ha nálad van ez a toll, biztosan ismered a madarat. Ha nem hozod el nekem, megöletlek.

Odament Juozapelis a lovához, és sírva fakadt:

– Lovacskám, lovacskám, mit tegyek? A király megparancsolta, hogy hozzam el a madarat.

A ló így szólt hozzá:

– Mondtam neked, hogy ne vedd fel azt a tollat, de te nem fogadtál szót nekem. No, most bajba kerültél, és még nagyobba fogsz kerülni. De én segítek rajtad. Ülj a hátamra, és rajta!

Juozapelis felült a lóra és ellovagoltak. Mentek, mendegéltek, és elértek egy nagy palotához. Akkor a ló ismét megszólalt:

– Én most itt maradok a réten legelni, te pedig menj be a palotába! Amikor odaérsz a kapuhoz, így beszélj:

– Kapu, nyíljál ki,   őrök, álljatok félre,   engedjétek meg, hogy   bemenjek, majd kijöjjek!

És amikor belépsz a kapun, a kertben meglátod a madarat. Gyorsan kapd el, de a fészkéhez hozzá ne nyúlj, úgy téged senki sem kap el!

Juozapelis úgy tett, ahogyan kioktatta a ló. Odament a palota kapujához és megszólalt:

– Kapu, nyíljál ki,   őrök, álljatok félre,   engedjétek meg, hogy   bemenjek, majd kijöjjek!

A kapu kinyílt, az őrök aludtak. Juozapelis beszaladt a kertbe, felkapta a madarat, majd ki a kapun, a lóhoz, felült rá és boldogan hazalovagolt. Elvitte a madarat a királynak. A király nagyon megörült, megjutalmazta Juozapelist. A többi szolga szörnyen megirigyelte, és be­vádolták a királynál, hogy elhozhatta volna a madár fészkét is.

A király magához hívatta Juozapelist, és így szólt hozzá:

– Jó, hogy elhoztad a madarat. Most hozd el a fészkét. Ha nem hozod el, kivégeztetlek.

Juozapelis sírva ment a lóhoz:

– Lovacskám, mit tegyek: a király rám parancsolt, hogy hozzam el a madár fészkét.