Hoppon maradt kérkedők
– Sokra vitted a mesterségben, fiam! – bólintott erre is az apjuk.
A fiatalabbik is ott áll a bátyjai mellett, szépen megfésülködve, kipomádézva.
– Hát te, kedves fiam, érted-e a mesterségedet?
– Hogy értem-é? Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tegnap fogadásból egy nyulat futtában kopaszra nyírtam, borotváltam! Egy vágást sem ejtettem rajta!
– Jól van – az öreg erre is rábólint.
Elgondolkodik a hallottakon, aztán így szól:
– Látom, fiaim, mind a hármótoknak jó kenyér van a kezében, megéltek ti már a jég hátán is. Én pedig megválthatom magamat a pokolbéli tűztől.
Hívatta a papot, és minden vagyonát a szegényekre hagyta.