Hoppon maradt kérkedők
Kérdi az apjuk a katona fiától:
– Na, kedves Fiam, milyen katona lett belőled?
Kihúzza magát a fiú.
– Hő, kedves apámuram, nincsen a császárnak még egy ilyen katonája, mint én vagyok! A minap is a parádén ért bennünket egy irtózatos zápor. Bőrig ázott az egész regiment, csak én maradtam szárazon, mert kirántottam a kardom, és olyan sebesen forgattam a fejem felett, hogy elvertem magamról az esőt!
– Jól van, fiam, örülök, hogy ilyen derék katona lettél – bólintott rá az apja.
Aztán kérdezi a középsőt:
– Hát te, kedves fiam, hogy állsz a mesterséggel?
– Hő, kedves apámuram, nincs egy másik ilyen kovácslegény a Rézig! Azon túl meg már nem is laknak! Tegnap is elnyargalt a műhely előtt egy fényes hintó, négy ló előtte. Lekiált róla egy fene nagy úr, hogy nincs ideje megállni, követségbe megy a császártól, de a patkókat ki kéne cserélni. A mester csak kaparta a fejét, de én megpatkoltam a lovakat futtukban. Meg se kellett állniuk!