Hálátlanság a világ fizetsége
„No, hallottad?” kérdezte a kígyó és ismét meg akarta marni a gazda kezét.
De az elrántotta a kezét és így szólt: „Még egy tanút meg akarok hallgatni.”
Ekkor a kígyó elvezette a gazdát a rókához, és mesélt neki a vitájukról, de a róka azt mondta, hogy a vitát pontosan rendezzék, el kell menni arra a helyre, ahol az kezdődött. Amint mentek arra, a gazda halkan szólt a rókának, hogy őneki adjon igazat, de a róka halkan csak ennyit szólt: „Kapok én érte kacsát, libát, tyúkot, pulykát?” „Kapsz, kapsz!” Amint így beszélgettek, eljutottak oda, ahol a kígyót kimentette a gazda.
„No, ez az a hely, akkor mondd meg, hogy mi a világ fizetsége!” szólt a rókához a kígyó. De a róka, a ravasz, azt mondta, hogy addig nem tudja a kérdést helyesen megoldani, míg meg nem mutatja pontosan, hogy mi is volt. A kígyó ekkor bemászott a kövek közé és ismét beszorult.
