Hálátlanság a világ fizetsége
„No, hallottad?” kérdezte a kígyó és ismét meg akarta marni a gazda kezét. Az elrántotta a kezét és így szólt: „Még egy tanút akarok hallani.”
Ekkor a kígyó elvezette a lóhoz és megkérte: „Mondd meg, minekünk, hogy mi a világ fizetsége?!”
A ló elkezdte a történetét: „Három éves koromig anyám mellett nevelkedtem, de a negyedik évemre olyan szép, karcsú és sebes lóvá nőttem, hogy az emberek megálltak az út szélén, amikor én robogtam ott a hintóval. Ez így ment a hetedik évemig. Akkor ősszel, amikor gyilkosok markából mentettem meg a gazdámat, annyit futottam, hogy két lábam megbénult, lesántultam. És a gazdám engem, a sántát, a gazdaság lovai közé sorolt, ahol sántán tíz évet leszolgáltam: szekeret húztam, gabonát csépeltem, szántottam, boronáltam. És most, amikor öregségemre már semmit sem tudok tenni, pár garasért eladott a cigányoknak. Én mégsem panaszkodom, ez a világ fizetsége.”