Hálátlanság a világ fizetsége
„Ha a világ fizetségéről kérdeztek, akkor hagy meséljem el az életemet, mondta a kutya, és elkezdte: Egy fészer előtt születtem, mint minden kutya, és ugráltam a meleg napfényben épp úgy, mint a többi testvérem. De még ugatni sem tudtam, amikor a szomszéd gazda elválasztott az anyámtól és elvitt a gyerekeihez, hogy simogassanak, játsszanak velem. Nem mondhatom, hogy rossz volt a sorom a gyerekekkel, annyi tejet kaptam, amennyit csak akartam. Később a gyerekek azonban meguntak, és ekkor a gazda megparancsolta, hogy őrködjem a fészerben, legeltessen a teheneket, ugatással riasszam el a tolvajokat. Kétszer elkergettem egy egész rablóbandát a fészerből, tíz évig legeltettem a teheneket, és ötször kergettem el a farkas a birkáktól. Köszönetképpen a gazda tegnap elkergetett az erdőbe, mert vénségemre már nem tudom szolgálni. Én mégsem panaszkodom, ez a világ fizetsége.”