Gagyi Gazda
Itt Gagyi gazda haza vitte nagy örömmel a feleségét, a’ szegény eleinte sirt-ritt, de utoljára, hogy látta, hogy az ura minden kivánságát – mihelyt kimondja – abban a szempillantásban teljesíti, hát lelkem adta, még beleszeretett. Csak azt szerette volna még kivenni belőle, hogy honnan veszi azt a sok mindent, mi módon csináltatta a hidat meg a palotát? de hiába! volt minden faggatás, mert ilyenkor egyik fülén beeresztette a szót Gagyi gazda, a a másikon ki.
Egyszer elment Gagyi gazda valahova onnan hazulról, nem maradt más a háznál, csak a felesége. Bemegy hozzá egy nyomorult koldús, kéri az Isten nevében, hogy könyörűljön rajta, hamarjában nem tudott neki mit adni az asszony, lekapta a tükör mellől a katulyát, od’adta neki: „Fogja kend, jó lesz, ha valahol kap kend egy-két krajczárt, beleteheti.“