Rózsa-szépe
«Rózsa legyen lányod neve, gyöngy hulljon, ha sírva fakad».
A második emígy folytatja:
«Rózsa legyen lányod neve, rózsa nyiljék, ha mosolyog».
A harmadik pedig ezzel végzi be:
«Rózsa legyen lányod neve, lépte nyomán fű zöldeljen.»
És erre mind a három eltűnik.
Ez alatt csak keres az ura bábát, csak keres, de nem tud találni. Mi tévő legyen, haza néz, hát csak elképed a látottakon, hogy a felesége már le is betegedett, szegényes viskója ugyancsak helybe van hagyva és hogy szép egy nyoszolyában fekszik a felesége. Hát még, a mikor elbeszélte neki az asszony a három tündér esetét. De meg a kis lányuk, napról napra, évről évre olyan szépséges szép egy lány lett, hogy a világ olyat még nem látott; a ki csak egyszer rá nézett, nála felejtette a szivét és azon felül gyöngy hullott ha sírva fakadt, rózsa nyillott ha mosolygott, lépte nyomán fű zöldellett. A ki csak látta, majdhogy a lelkétől is meg nem vált, de járt is Rózsa szépe híre szájról szájra.