A negyven peri pádisája
Veszi aztán a kendőt és amint törülgette vele a könnyeit, majdhogy meg nem szakadt a lány szive. Egyet kopogtatott ujjával a szekrény ajtaján. Odamegy a legény, kinyitja a szekrényt, hát előtte a szive szerelme; karja közt a boldogsága.
Kérdi tőle a legény, hogy hogyan került ide, ebbe a perik palotájába. Elmondja a lány, hogy milyen úton-módon, és hogy milyen nagy betegje volt a szerelmének.
Beszéli aztán neki a legény, hogy ő is halandó anya gyermeke; három napos korában azonban a perik ellopták, ide hozták a palotájukba és pádisájuknak tették meg. Egész nap velük van, csak két órája szabad naponként. Ma még itt maradhat a lány nála, egész napon járhat-kelhet, csak este felé rejtőzködjék el, mert ha megjön a harmincz perijével, és ha meglátják vele, nem hagyják életben. Holnap majd megmutatja neki az anyja konakját (palotáját), ott elélhet békességgel, és a két szabad óráját nála tölti mindennap.